Thursday, 11 July 2013

Django elszabadul

Tarantinot vagy szereti az ember vagy nem. Én bírom, ezt az örült rendezőt. Különc figura, aki a saját elme szüleményét meg tudja valósítani, úgy hogy szórakoztasson és üssön a filmvásznon. Ismeri mindenki ezt a figurát, ha idéznek szöveget tőle vagy buliban tesznek pár tánclépést mindenkinek beugrik valamelyik filmje. Nem kezdem a korábbi alkotásait is elemezni, maradjunk a 165 perces Djangonál. Ezt a hosszt én sokalltam, de aki imádja, a rendezőt az csak örül minden egyes percnek, mert ki tudja, mikor kap ilyen párbeszédeket legközelebb (Elő kell venni a régebbi filmjeit, lehet azokban is újabb finomságokat felfedezni).

A sztori röviden: Django egy rabszolga, akit felszabadít Dr. Schultz, akit az Oscarral-BAFTAval-Golden Globbal jutalmazott Waltz alakít. Barátság alakul ki köztük és közösen kezdenek igen aktív fejvadász párost alkotni. Hőseink tervet eszelnek ki, hogy Django feleségét is felszabadítsák. A nő megmentését Leonardo DiCaprio karaktere, alias Candy nehezíti meg. Dicaprio játéka és a dialektusa nagyon erős, karizmatikus, a legjobb mellékszereplő díj jobban kijárt volna neki, mint Waltznak. Remekül hozza az arisztokrata mini Isten földesurat. Django szerepébe Jamie Foxx nem sok lehetőséget kapott és a korábban említett színészek elviszik a hátukon a filmet, amihez még egy tenyérbe mászó Samuel L. Jackson is társul. Ilyen színészek mellett nem könnyű kitűnni. A hőseinknek bonyodalmaik akadnak a tervben, de a végére sok vörös patron árán, de meglesz a happy end. A Dr. Schultz karakterének halála és a benne lévő dühnek a felszínre törése engem zavart, hiszen így a halálba lökte mind a hármukat. Megértem, hogy van olyan helyzet, amikor az ember az ösztöneivel nem tud mit kezdeni és felszínre tör, csak ez a halál értelmetlen és érződik, hogy drámaira akarta kihozni a szituációt. A polgárháború előtti hangulat bemutatását és a forgatókönyvet izgalmasabb boncolni. Brutális hely volt a rabszolgatartós vadnyugat. Mikor az afroamerikaikat kutyába se nézték és úgy bántak velük, ahogy csak akartak a gazdáik. Csupán 150 éve voltak ilyen állapotok az Atlanti óceán másik oldalán! Ezt a korszakját az emberiségnek más perspektívából közelíti meg a saját előadás módjával ez a film. Nyers és húsba maró stílusa van a sok niggerezéssel, de NEM is szép időszakról van szó, amikor ember és ember között igen nagy különbség volt. Merész szavakat adott a színészek szájába a rendező, de mindig az erős szövegeivel építi a karaktereit, amik jól ábrázolják a személyiségeket az adott filmben. A szituációk, amikbe belekeverednek, és ahogy azt meg kell oldaniuk lélektanilag, felőrli őket és a kontrollt el is veszítik idővel. Az emberi psziché tud tűrni, de mikor betelik, a pohár akkor az agresszió utat tud törni magának. 


Érdekességnek még annyit, hogy a Django lehet a 2. része egy Trilogiának, amiben saját értelmezésben nyúl hozzá a történelemhez Tarantino. A Brigantykban alternatív végkimenetet álmodott meg a 2. világháborúban. Itt egy rabszolga rak rendet a vadnyugaton. Mind a két filmben a bosszú erős mozgató rugó. Eme trilógia utolsó része meg fog-e valósulni, azt még homály fedi.



Összegezve: hosszú, egyedi (a sok vértől a végére már parodisztikus) western história Tarantinosan előadva. Oscarral-BAFTAval-Golden Globbal az eredeti forgatókönyvért Ő is megkapta a szobrait, amit megértek, de le lehetett volna faragni a végéből. A Ku Klux Klánosokat kifigurázó jelent remekül sikerült, oldotta a sok brutalitást, ami a filmben van! A Ponyvaregény és a Kutyaszorítóban erősebb filmjei, de nehéz lehet az embernek saját magát felülmúlnia. Szeretni kell a spagetti western hangulatot a filmhez és nem egy első randis film! Vártam nagyon a filmet, de egy 10-es listán csak 7-est adnék rá.

Nekem a Western műfaj nem a kedvencem, de akadnak közte számomra is tetszetős filmek, ezeket jó szívvel ajánlom:
Nincs Bocsánat, Maverick, Börtönvonat Yumába, Vissza a jövőbe 3. része, A jó, a rossz és a csúf. Érdekességkent meg végezetül: Will Smith visszautasította Django szerepét, mert ő akart lenni a főszereplő, ő akarta megölni a rosszfiút (DiCaprio), erre olvasta, hogy Waltz karaktere ránt rá pisztolyt.
A kész film bejött neki végül. Gondolom rájött, hogy Waltz csak az első felének a főszereplője, a másodikban már Django.

Az tény, hogy Django karaktere elbujhat a többi szereplő mögött, de Smith helyett Foxx jobb választás lett. 

Kis reklám a hazai moziknak: Otthon Budapesten a West End-ben nyilt meg az első 4D mozi Európában. Aki arra jár, próbálja ki! Kicsit borsos 2800 HUF, de biztos érdekes lehet!

Végül pedig egy videoblog kritika a Django-ról: 



Írta: Méreg Attila

No comments:

Post a Comment