Monday, 13 May 2013

Nagy Éva vagy Kiss Ádám, kinek hogy tetszik


Interjú a Showder Klub egyik legnépszerűbb humoristájával, akit bécsi fellépése után sikerült mikrofonvégre kapnom. Az interjút nagyon komolyan vette, viszont amint befejeztük, ugyanúgy szórta a poénokat, mint előtte a színpadon.

Ha mondhatjuk így akkor neked megvalósult az álmod, hiszen mindig is Fábry Sándorral szerettél volna dolgozni, kis korod óta rajongtál érte, így van?
Képzeld el én kis koromban nem csak vele szerettem volna dolgozni, hanem Fábry Sándor szerettem volna lenni. Úgy, mint valaki tűzoltó, vagy vasutas, én Fábry Sándor szerettem volna lenni. Anyukámék tök sokat röhögtek rajta, és akkor tudatosult bennem, hogy nekem ez kell. 2004-ben odakerültem hozzá, mint gyakornok, egy hivatalos senki voltam. Főztem a kávét, fénymásoltam a kávét, ’ezt a tollat Ádámka vidd oda’, és én lelkesen vittem a tollat. Fantasztikus feladataim voltak. Innen avanzsáltak fel táblatartóvá. Én tartottam a táblát, amiről Sándor olvasta a jól ismert kifejezéseket. És eközben, ez volt egy fél év körülbelül, szívtam magamba a showbusiness-t, megszoktam a kamerákat, stb. 2006-ban pedig megnyertem a Dumafesztivált, amelyen Sándor ott ült a nézőtéren, de másnap a munkahelyen már nem ismert fel, hogy én vagyok az a csávó, akin sokat röhögött, hanem szóltak neki. Erre ö felhívott a színpadra, majd lement. Később elmondta nekem, hogy ezt ö mélyvíznek szánta, hogy megnézze, mit csinál a kiscsávó 500 fizető néző meg 800 kamera előtt. Én ott lenyomtam egy durva 10 percet, úgyhogy amikor jött vissza, mondtam, hogy Thank you for your cooperation, ez itt az Esti Showder Kiss Ádámmal. Innentől kezdve nem engedtem vissza. Ez nagyon vicces lett. Aztán ebből lett egy rendszer, hogy én minden felvétel előtt nyomtam 10 percet, hogy mindenki hangulatba jöjjön, hiszen sokkal jobb a Sanyinak, ha egy bemelegített közönséget kap. És így lettem én a felszopó ember, a pornóiparból átvett kifejezéssel élve. Ezt csináltam olyan fél évig-, évig, és utána lettem Gag csapattag, ami a legnagyobb elismerés Sándornál. Ők a kreatív munkásai, az ö szeme és füle, összeültünk hetente kétszer, ki mit látott, és összedobtuk a műsort. Mindig kaptam feladatokat, aktuális témáról kutatni és ahhoz vicceket írni. Elkezdődött az, hogy nagyüzemben kellett termelnem a poénokat, nem magamnak, hanem másnak. Szépen fokozatosan minden munkakörbe beleszoktam, idáig még mindig teljesen ingyen, de úgy gondoltam, hogy az a fizetségem, hogy magamba szívom ezt az egészet és eltanulom. Így történt, hogy amikor elindult a Showder Klub, akkor nem estem össze, hogy hú, mennyien vannak. Ezért én nagyon sok mindent köszönhetek a Sándornak, úgy, hogy kvázi ö semmit nem tett, egyszerűen csak jelen volt, hiszen gyermekkorom óta etalon, meg überhaupt. Végülis sikerült az álmom, mert most már nem Fábry Sándor szeretnék lenni, hanem Kiss Ádám, de ahhoz kellett Fábry Sándor, hogy én Kiss Ádám lehessek.


Tanárgyerek voltál, kétszeresen. Sok történetet hallottunk erről, volt ebből előnyöd esetleg az iskolában? Kivételeztek veled? Ha nem is a szüleid, de esetleg más tanárok?
Végülis igen, szerintem eléggé kellemetlen szituáció ez, főleg egy kis városban, ahol szinte mindenki mindenkit ismer. Ott voltam én az igazgató kisfia, meg a tanár néni kisfia, hát az okmányirodába megkülönböztettek, hogy Ádámnak jöjjön előre, de ugyanúgy orvosnál, bárhol. Ilyen pozitív diszkriminációval folyamatosan találkoztam, mindenki tudta, hogy ki vagyok. Mire én leérettségiztem ebből elegem lett, és arra vágytam, hogy elmenjek egy olyan városba, ahol azt mondják, hogy ’ez meg kicsoda?’. Felmentem Pestre, bementem a Dumaszínházba, azt mondták, hogy ez meg kicsoda, hát nekem megvolt az örömöm, volt egy szép 2 évem. Most meg már az egész ország ismer, nem panaszkodom.

Nem kíméled a magyar celeb világot. Volt már ebből valamilyen konfliktusod? Aki esetleg emiatt megharagudott volna rád, vagy megsértődött volna? Vagy akár durvább fenyegetés?
Sértődést mondjuk én konkrétan le sza**m. Nem az a dolgom, hogy a celebek lelkét simogassam hanem, hogy vicces legyek. És ha senkiháziak csinálnak semmit, és erre verik a mellüket, akkor én pont ilyen görbe tükör vagyok. Kifigurázom én a saját nagyapámat is, a családomat, akkor nehogy már egy vadidegen ember sértődjön meg ezen. Durva konfliktusom még nem volt, de nem is itt szeretném felhívni rá a figyelmet, hogy még senki nem verte szájba Kiss Ádámot. De persze voltak ebből ügyek, telefonok a Dumaszínházba. De ez van.

Viszonylag fiatalon sikeresen befutottál, nem félsz, hogy hamar kiégsz vagy megunnak esetleg?
Ja, de. Minden nap. Rettegek. Az a baj, hogy kicsit idősebbnek is érzem magam, hiszen annyi minden történt velem az elmúlt 7-8 évben, hogy szinte 40 évesnek érzem magam. Sokkal nagyobb lángon égek, mint 20 éves korom előtt, és ez sokkal jobban felemészti az embert. Plusz, amikor van egy kis szabadidőm, arra is rányomja a bélyegét ez az egész, hiszen nem tudok lemenni a boltba vagy csak sétálni, mint egy normális ember. Az emberek néznek, sutyorognak, az nem valami jó. De hogyha egészséges arányban húzok kéziféket, tehát nem ömlök folyamatosan a tv-ből, nem vállalok el mindent, ami miatt felhívnak, akkor ezt lehet úgy kordában tartani, hogy egészséges adagot kapjanak belőlem és ne az legyen, hogy már megint itt van, már megint itt van…  Időnként lemondok műsorfelkéréseket, épp a héten hívtak egy rádióműsorba műsorvezetőnek, amit szintén nem vállaltam, pont ezért, mert nem akarok még egy csapból folyni. Ez amúgy egy napi műsor lett volna, ami ugye egy év után is napi műsor, ami elég durva. Ha azt mondja valaki, hogy ’jössz Kiss Ádámra? áá nem, egész nap öt hallgatom. ’ Ez hatással lenne a humorra is, amíg ez így megy, én nem akarok semmi mással foglalkozni.

Van nálad tabu?
Hmm... ezt inkább az este szüli, hogy mit meg mennyit. Sokszor ott döntöm csak el, hogy valamit illik vagy nem illik. De külön téma nincs, amit kerülnék. Nincs az, hogy most nem beszélek Istenről vagy ilyesmi. Múltkor is feltettem egy képet a pápáról egy vicces képaláírással, és mindjárt én lettem az ateista. Kommentországban élünk sajnos.

Többször felröppent a hír, hogy te lehetnél Fábry Sándor utódja. Mi a véleményed erről?
Azok az újságírók röppentik fel, akiknek épp nincs más dolguk. Már nem is lehetnék az utódja, hiszen az befejeződött, amit ő csinált. Akkor lettem volna az utódja, ha ő abbahagyja és én a következő csütörtökön ugyanazt csinálom. Remélem, hogy lesz saját showműsorom, de az nem olyan lesz, mint a Fábry Show, egy teljesen újat szeretnék. Legfeljebb így lehetek Fábry utódja, hogy lehet, hogy lesz majd egy showműsorom egy kereskedelmi csatornám, de ennyi.

Nem gondolod, hogy hígult a mezöny a Dumaszínházban?
De, gondolom. Az a baj, hogy az emberek is sokkal okosabbak ez ügyben, kialakultak az arcok. Amikor mi elkezdtük nem volt senki, volt egy Fábry Sándor és ennyi. Nekünk ezt magunknak kellett kitaposni, úgy csináltuk a Showder Klubbot, hogy nem volt séma előttünk, hogy ezt hogy kell, egyszerűen magunknak, ahogy jónak éreztük. Így, hogy ez már egy jól működő gépezet, jönnek az új arcok, hogy, de jó én megyek a Showder Klubba és humorista leszek, de ez nem ilyen egyszerű, illetve kell némi rutin ahhoz, hogy színpadon legyen az ember. Mielőtt elindult volna a Showder Klub mi itt-ott amott felléptünk, gyakoroltuk az egész szituációt. Aki meg most kitalálja, hogy ö humorista lesz, az most beállhat a sorba, aztán egyszer, ha bekerül a Showder Klubba akkor az egész közönség majd azt mondja, hogy ez egy sz*r. De az elején én ugyanilyen sz*r voltam, mert nem tudtam, hogy ez mi fán terem, hogy is működik. Jó lenne, ha nem úgy kezelnék az embereket, hogy Kiss Ádám jó a többi sz*r, hanem örülni kéne annak is, aki más. Pont ezért nekik ez sokkal nagyobb harc, levetkőzni ezt az előítéletet, a hasonlítgatást. Pont emiatt érezheti azt a néző, hogy hígult a mezőny, pedig aki bekerül a Showder Klubba, ö már több fordulón át jutott.  De én sem lehetek mindegyikben, szóval ez rólam is veszi le a terhet. Szeretni kell az újakat is.

Mennyire vagy spontán a színpadon? Vagy inkább előre felépített műsorral szeretsz dolgozni?
Összebiggyesztem a fejemben előre, úgy kell elképzelni, mint egy erdei ösvényt, és erről lehet letérni, ha például valaki feláll, köhög, vagy csak eszembe jut valami. Szoktam változtatni persze, a közönségtől függ többnyire. Vázaim vannak, amik fixek, és azokat szoktam úgymond színezni.

Hogy kezeled a népszerűséget?
Most már tök jól. Egészen belejöttem már. Nyilván az elején voltak problémák, vagy inkább úgy mondanám, hogy kellemetlen szituációk. A túl sok szeretettel nem tudtam mit kezdeni. Én pont az a fajta tv-s személyiség vagyok, akihez bátran odajönnek, hogy hellószia csá, kétlem, hogy Szellö Istvánt hátba veregetik, hiszen teljesen más műfajt képvisel.  Engem simán leszólítanak a boltban, hogy mi a helyzet, de nekem ö csak egy idegen. Én nem látok ki a tv-ből, ezt nagyon sokan nem értik. Emiatt volt egy kis furcsaság az elején. Most már el kell mennem külföldre, ha egy jót szeretnék sétálni, anélkül, hogy bárki is leszólítana. Amikor ki akarok kapcsolódni, akkor minimum egy országgal arrébb kell menni. De ez a busz már elment, és félre ne értsd, nem panaszkodom, de 2004-ben nekem senki nem mondta, amikor a tollakat vittem, hogy ma nem fogok tudni lemenni a boltba, hogy kialakul a spontán Kiss Ádám simogató klub.

Miért pont Szütyiő? És mi is az a Szütyiő?
A könyvem címe. Ennyi. Örülök, hogy nem szütyő, mert az nem a könyvem címe, hanem egy használati tárgy. Ez volt a Kőhalminak is a baja, hogy ilyen szó nincsen, én meg mondtam, hogy innentől van. Ha valaki azt mondja, hogy Szütyiő egyből az én könyvem jut eszébe. Amúgy a haverommal van egy szokásunk, hogy kicsit ilyen franciásan mondunk dolgokat. A Szütyiő a szütyőnek a francia változata, és amikor én kitaláltam, hogy írok könyvet, ami nem egy regény, meg nem is Ghandi mondásai, hanem inkább egy nagy táska, szatyor, vagy doboz, amibe beledobáltam az írásaimat, ötleteimet. De akkor már ne doboz legyen, hanem vihesse is magával, legyen szütyő, de akkor ne szütyő, hanem szütyiő. De ezt azon az egy darab haveromon kívül a világon senki nem érti, de ez pont ettől jó. Ha valaki megkérdezi mi az a szó, az Kiss Ádám könyve. És most lett új könyvem is, Kiss Kiss Benk Benk címmel.

Van kedvenc humoristád?
Magyarok közül Bödőcs Tibor, Kőhalmi Zoltán. Amerikai mondjuk Louis C.K. Angol Ricky Gervais. Német pedig Stefan Raab.

Van különbség a külföldi fellépés és az otthoni között?
Minimális. Igazából én ez vagyok, nem nagyon tudok osztrák poénokat mondani például. Most több német szót tettem bele a műsorban, de tegnapelőtt Komárnoban léptem fel, ott annyi volt a különbség, hogy a szlovák rendszámokat említettem meg luxusautókon. Mindig próbálom megtalálni azt a mini dolgot, ami oda illik, hiszen minden helynek van valami speckója. De többnyire minden ugyanazt mondom. 

No comments:

Post a Comment