Interjú a Showder Klub egyik legnépszerűbb humoristájával,
akit bécsi fellépése után sikerült mikrofonvégre kapnom. Az interjút nagyon
komolyan vette, viszont amint befejeztük, ugyanúgy szórta a poénokat, mint előtte
a színpadon.
Ha mondhatjuk így
akkor neked megvalósult az álmod, hiszen mindig is Fábry Sándorral szerettél
volna dolgozni, kis korod óta rajongtál érte, így van?
Képzeld el én kis koromban nem csak vele szerettem volna
dolgozni, hanem Fábry Sándor szerettem volna lenni. Úgy, mint valaki tűzoltó,
vagy vasutas, én Fábry Sándor szerettem volna lenni. Anyukámék tök sokat
röhögtek rajta, és akkor tudatosult bennem, hogy nekem ez kell. 2004-ben
odakerültem hozzá, mint gyakornok, egy hivatalos senki voltam. Főztem a kávét,
fénymásoltam a kávét, ’ezt a tollat Ádámka vidd oda’, és én lelkesen vittem a
tollat. Fantasztikus feladataim voltak. Innen avanzsáltak fel táblatartóvá. Én
tartottam a táblát, amiről Sándor olvasta a jól ismert kifejezéseket. És
eközben, ez volt egy fél év körülbelül, szívtam magamba a showbusiness-t,
megszoktam a kamerákat, stb. 2006-ban pedig megnyertem a Dumafesztivált,
amelyen Sándor ott ült a nézőtéren, de másnap a munkahelyen már nem ismert fel,
hogy én vagyok az a csávó, akin sokat röhögött, hanem szóltak neki. Erre ö
felhívott a színpadra, majd lement. Később elmondta nekem, hogy ezt ö
mélyvíznek szánta, hogy megnézze, mit csinál a kiscsávó 500 fizető néző meg 800
kamera előtt. Én ott lenyomtam egy durva 10 percet, úgyhogy amikor jött vissza,
mondtam, hogy Thank you for your cooperation, ez itt az Esti Showder Kiss
Ádámmal. Innentől kezdve nem engedtem vissza. Ez nagyon vicces lett. Aztán
ebből lett egy rendszer, hogy én minden felvétel előtt nyomtam 10 percet, hogy
mindenki hangulatba jöjjön, hiszen sokkal jobb a Sanyinak, ha egy bemelegített
közönséget kap. És így lettem én a felszopó ember, a pornóiparból átvett
kifejezéssel élve. Ezt csináltam olyan fél évig-, évig, és utána lettem Gag
csapattag, ami a legnagyobb elismerés Sándornál. Ők a kreatív munkásai, az ö
szeme és füle, összeültünk hetente kétszer, ki mit látott, és összedobtuk a
műsort. Mindig kaptam feladatokat, aktuális témáról kutatni és ahhoz vicceket
írni. Elkezdődött az, hogy nagyüzemben kellett termelnem a poénokat, nem
magamnak, hanem másnak. Szépen fokozatosan minden munkakörbe beleszoktam, idáig
még mindig teljesen ingyen, de úgy gondoltam, hogy az a fizetségem, hogy
magamba szívom ezt az egészet és eltanulom. Így történt, hogy amikor elindult a
Showder Klub, akkor nem estem össze, hogy hú, mennyien vannak. Ezért én nagyon
sok mindent köszönhetek a Sándornak, úgy, hogy kvázi ö semmit nem tett,
egyszerűen csak jelen volt, hiszen gyermekkorom óta etalon, meg überhaupt.
Végülis sikerült az álmom, mert most már nem Fábry Sándor szeretnék lenni,
hanem Kiss Ádám, de ahhoz kellett Fábry Sándor, hogy én Kiss Ádám lehessek.
Tanárgyerek voltál,
kétszeresen. Sok történetet hallottunk erről, volt ebből előnyöd esetleg az
iskolában? Kivételeztek veled? Ha nem is a szüleid, de esetleg más tanárok?
Végülis igen, szerintem eléggé kellemetlen szituáció ez,
főleg egy kis városban, ahol szinte mindenki mindenkit ismer. Ott voltam én az
igazgató kisfia, meg a tanár néni kisfia, hát az okmányirodába
megkülönböztettek, hogy Ádámnak jöjjön előre, de ugyanúgy orvosnál, bárhol.
Ilyen pozitív diszkriminációval folyamatosan találkoztam, mindenki tudta, hogy
ki vagyok. Mire én leérettségiztem ebből elegem lett, és arra vágytam, hogy
elmenjek egy olyan városba, ahol azt mondják, hogy ’ez meg kicsoda?’. Felmentem
Pestre, bementem a Dumaszínházba, azt mondták, hogy ez meg kicsoda, hát nekem
megvolt az örömöm, volt egy szép 2 évem. Most meg már az egész ország ismer, nem
panaszkodom.
Nem kíméled a magyar
celeb világot. Volt már ebből valamilyen konfliktusod? Aki esetleg emiatt
megharagudott volna rád, vagy megsértődött volna? Vagy akár durvább fenyegetés?
Sértődést mondjuk én konkrétan le sza**m. Nem az a dolgom,
hogy a celebek lelkét simogassam hanem, hogy vicces legyek. És ha senkiháziak
csinálnak semmit, és erre verik a mellüket, akkor én pont ilyen görbe tükör
vagyok. Kifigurázom én a saját nagyapámat is, a családomat, akkor nehogy már egy
vadidegen ember sértődjön meg ezen. Durva konfliktusom még nem volt, de nem is
itt szeretném felhívni rá a figyelmet, hogy még senki nem verte szájba Kiss
Ádámot. De persze voltak ebből ügyek, telefonok a Dumaszínházba. De ez van.
Viszonylag fiatalon
sikeresen befutottál, nem félsz, hogy hamar kiégsz vagy megunnak esetleg?
Ja, de. Minden nap. Rettegek. Az a baj, hogy kicsit
idősebbnek is érzem magam, hiszen annyi minden történt velem az elmúlt 7-8
évben, hogy szinte 40 évesnek érzem magam. Sokkal nagyobb lángon égek, mint 20
éves korom előtt, és ez sokkal jobban felemészti az embert. Plusz, amikor van
egy kis szabadidőm, arra is rányomja a bélyegét ez az egész, hiszen nem tudok
lemenni a boltba vagy csak sétálni, mint egy normális ember. Az emberek néznek,
sutyorognak, az nem valami jó. De hogyha egészséges arányban húzok kéziféket,
tehát nem ömlök folyamatosan a tv-ből, nem vállalok el mindent, ami miatt
felhívnak, akkor ezt lehet úgy kordában tartani, hogy egészséges adagot
kapjanak belőlem és ne az legyen, hogy már megint itt van, már megint itt
van… Időnként lemondok
műsorfelkéréseket, épp a héten hívtak egy rádióműsorba műsorvezetőnek, amit
szintén nem vállaltam, pont ezért, mert nem akarok még egy csapból folyni. Ez
amúgy egy napi műsor lett volna, ami ugye egy év után is napi műsor, ami elég
durva. Ha azt mondja valaki, hogy ’jössz Kiss Ádámra? áá nem, egész nap öt
hallgatom. ’ Ez hatással lenne a humorra is, amíg ez így megy, én nem akarok
semmi mással foglalkozni.
Van nálad tabu?
Hmm... ezt inkább az este szüli, hogy mit meg mennyit. Sokszor
ott döntöm csak el, hogy valamit illik vagy nem illik. De külön téma nincs,
amit kerülnék. Nincs az, hogy most nem beszélek Istenről vagy ilyesmi. Múltkor
is feltettem egy képet a pápáról egy vicces képaláírással, és mindjárt én
lettem az ateista. Kommentországban élünk sajnos.
Többször felröppent a
hír, hogy te lehetnél Fábry Sándor utódja. Mi a véleményed erről?
Azok az újságírók röppentik fel, akiknek épp nincs más
dolguk. Már nem is lehetnék az utódja, hiszen az befejeződött, amit ő csinált.
Akkor lettem volna az utódja, ha ő abbahagyja és én a következő csütörtökön
ugyanazt csinálom. Remélem, hogy lesz saját showműsorom, de az nem olyan lesz,
mint a Fábry Show, egy teljesen újat szeretnék. Legfeljebb így lehetek Fábry
utódja, hogy lehet, hogy lesz majd egy showműsorom egy kereskedelmi csatornám,
de ennyi.
Nem gondolod, hogy
hígult a mezöny a Dumaszínházban?
De, gondolom. Az a baj, hogy az emberek is sokkal okosabbak
ez ügyben, kialakultak az arcok. Amikor mi elkezdtük nem volt senki, volt egy
Fábry Sándor és ennyi. Nekünk ezt magunknak kellett kitaposni, úgy csináltuk a
Showder Klubbot, hogy nem volt séma előttünk, hogy ezt hogy kell, egyszerűen
magunknak, ahogy jónak éreztük. Így, hogy ez már egy jól működő gépezet, jönnek
az új arcok, hogy, de jó én megyek a Showder Klubba és humorista leszek, de ez
nem ilyen egyszerű, illetve kell némi rutin ahhoz, hogy színpadon legyen az
ember. Mielőtt elindult volna a Showder Klub mi itt-ott amott felléptünk,
gyakoroltuk az egész szituációt. Aki meg most kitalálja, hogy ö humorista lesz,
az most beállhat a sorba, aztán egyszer, ha bekerül a Showder Klubba akkor az
egész közönség majd azt mondja, hogy ez egy sz*r. De az elején én ugyanilyen
sz*r voltam, mert nem tudtam, hogy ez mi fán terem, hogy is működik. Jó lenne,
ha nem úgy kezelnék az embereket, hogy Kiss Ádám jó a többi sz*r, hanem örülni
kéne annak is, aki más. Pont ezért nekik ez sokkal nagyobb harc, levetkőzni ezt
az előítéletet, a hasonlítgatást. Pont emiatt érezheti azt a néző, hogy hígult
a mezőny, pedig aki bekerül a Showder Klubba, ö már több fordulón át
jutott. De én sem lehetek mindegyikben,
szóval ez rólam is veszi le a terhet. Szeretni kell az újakat is.
Mennyire vagy spontán
a színpadon? Vagy inkább előre felépített műsorral szeretsz dolgozni?
Összebiggyesztem a fejemben előre, úgy kell elképzelni, mint
egy erdei ösvényt, és erről lehet letérni, ha például valaki feláll, köhög,
vagy csak eszembe jut valami. Szoktam változtatni persze, a közönségtől függ többnyire.
Vázaim vannak, amik fixek, és azokat szoktam úgymond színezni.
Hogy kezeled a népszerűséget?
Most már tök jól. Egészen belejöttem már. Nyilván az elején
voltak problémák, vagy inkább úgy mondanám, hogy kellemetlen szituációk. A túl
sok szeretettel nem tudtam mit kezdeni. Én pont az a fajta tv-s személyiség
vagyok, akihez bátran odajönnek, hogy hellószia csá, kétlem, hogy Szellö
Istvánt hátba veregetik, hiszen teljesen más műfajt képvisel. Engem simán leszólítanak a boltban, hogy mi a
helyzet, de nekem ö csak egy idegen. Én nem látok ki a tv-ből, ezt nagyon sokan
nem értik. Emiatt volt egy kis furcsaság az elején. Most már el kell mennem
külföldre, ha egy jót szeretnék sétálni, anélkül, hogy bárki is leszólítana.
Amikor ki akarok kapcsolódni, akkor minimum egy országgal arrébb kell menni. De
ez a busz már elment, és félre ne értsd, nem panaszkodom, de 2004-ben nekem
senki nem mondta, amikor a tollakat vittem, hogy ma nem fogok tudni lemenni a
boltba, hogy kialakul a spontán Kiss Ádám simogató klub.
Miért pont Szütyiő?
És mi is az a Szütyiő?
A könyvem címe. Ennyi. Örülök, hogy nem szütyő, mert az nem
a könyvem címe, hanem egy használati tárgy. Ez volt a Kőhalminak is a baja,
hogy ilyen szó nincsen, én meg mondtam, hogy innentől van. Ha valaki azt
mondja, hogy Szütyiő egyből az én könyvem jut eszébe. Amúgy a haverommal van
egy szokásunk, hogy kicsit ilyen franciásan mondunk dolgokat. A Szütyiő a szütyőnek
a francia változata, és amikor én kitaláltam, hogy írok könyvet, ami nem egy regény,
meg nem is Ghandi mondásai, hanem inkább egy nagy táska, szatyor, vagy doboz,
amibe beledobáltam az írásaimat, ötleteimet. De akkor már ne doboz legyen, hanem
vihesse is magával, legyen szütyő, de akkor ne szütyő, hanem szütyiő. De ezt
azon az egy darab haveromon kívül a világon senki nem érti, de ez pont ettől
jó. Ha valaki megkérdezi mi az a szó, az Kiss Ádám könyve. És most lett új
könyvem is, Kiss Kiss Benk Benk címmel.
Van kedvenc
humoristád?
Magyarok közül Bödőcs Tibor, Kőhalmi Zoltán. Amerikai
mondjuk Louis C.K. Angol Ricky Gervais. Német pedig Stefan Raab.
Van különbség a
külföldi fellépés és az otthoni között?
Minimális. Igazából én ez vagyok, nem nagyon tudok osztrák
poénokat mondani például. Most több német szót tettem bele a műsorban, de
tegnapelőtt Komárnoban léptem fel, ott annyi volt a különbség, hogy a szlovák
rendszámokat említettem meg luxusautókon. Mindig próbálom megtalálni azt a mini
dolgot, ami oda illik, hiszen minden helynek van valami speckója. De többnyire
minden ugyanazt mondom.
No comments:
Post a Comment