A misztikus Nagy Ő

Lányok, nők, asszonyok és még a férfiak egy része is – mind reménykedünk benne, hogy a legváratlanabb pillanatban belibben az életünk kapuján az Igazi, aki tökéletesen megfelel minden elvárásunknak, akivel ezután az élet egy mosolygós szörfölés lesz a szélben. Az emberek másik része pedig már olyannyira kiábrándult eme fantáziából, hogy már annak is örül, ha egyáltalán talál maga mellé valakit. A kiábrándultak nagyobb csoportja pedig kb. 10 éve elkötelezte magát valaki olyan mellett, aki nem az „Igazija”, így fejét lehajtva, megalkuvón megelégszik a jelennel, aztán pedig bedobja az aduászt: „Ez így normális, a szerelemből később szeretet (vagy – ne adja Ég: tisztelet) lesz.” Nem is lenne ezzel gond, ha ez a szeretet maximális boldogságot idézne az ember életébe – de erről majd később.

És igen, létezik még egy csoport, akik már megtalálták a „Nagy Ő”-t… vagy egészen pontosan megteremtették azt. Nem, nem arra gondolok, hogy jött egy papucssrác vagy papucslány, akit kedvükre formálhattak, hanem ők rájöttek valamire. Mégpedig arra, hogy a „Nagy Ő” nem létezik, legalábbis nem eredendően. De akkor hogy is van ez?

A Földön él néhány olyan ember, aki a lelki társunk lehetne, ebből párral találkozunk is, és 1-2-ben még a lehetőséget is felismerjük, ha elég nyitottak vagyunk. Csakhogy a velük kialakított párkapcsolat sem folyton a szárnyalásról szól, hanem ugyanúgy tele van kihívással, feladattal, de egy erős kötelék, amely eredendően köztünk van, segíthet megbirkózni ezekkel.  Szóval, kedves Olvasó, ahogy Popper Péter is mondotta, az, hogy valaki megleli-e az Igazit, az a befektetett energián, MUNKÁN múlik. Ha találunk magunk mellé valakit, akit tudunk szeretni, akivel jól érezzük magunkat, aki a lelki társunk, azzal közösen belevághatunk egy hatalmas projektbe. Ez arról szól, hogy mennyire vagyunk türelmesek, mennyire tudunk önzetlenek vagy épp toleránsak lenni, mennyit áldozunk fel, mennyit vagyunk hajlandóak változtatni önmagunkon vagy a szokásainkon – de mind a két fél ám(!!!), mert különben csak a kényelmesre taposott papucs történetét filmesítjük meg a valóság mozivásznán. De ha a projekt valóban sikeres, az abból látszik, hogy 40 év házasság után boldogan, szerelmes pillantásokkal méregetjük a mellettünk ülő, „tökéletes” embert, az Igazit, akiről mindig is álmodtunk. És szerencsésnek érezzük magunkat, hogy megleltük a hőn áhított Nagy Ő-t. Ez az állapot pedig tagadhatatlanul létezik, és észre sem vesszük, hogy ma szerelmesebbek vagyunk, mint valaha. És miért? Mert együtt küzdöttünk azért, hogy megleljük, MEGTEREMTSÜK MI MAGUNK az Igaz Szerelmet, és ez a küzdelem összeköt és összekovácsol a végtelenségig.

Az Igaz szerelem misztériuma folytatódik...

Krasznai Virág